Nem a kedvem miatt, hanem mert...mert.
-
Vegyes érzések kavarognak bennem, egész héten itthon voltam, ismét a májam miatt. Az hogy megint be kell feküdnöm, nem azért szomorít el mert kórház blablbla, hanem mert nem az történik amit én szeretnék. Azt hittem ilyenkorra, már semmi bajom nem lesz, észre sem fogom venni, hogy semmi sem 100%os. Elszomorít minden egyes alkalommal, rosszulléttel, hogy ez nem javul, hanem romlik. Mégha kihagyásokkal is.
Utálom, hogy felkelek boldogan, jó kedvel, aztán két perc múlva már összeesek a fájdalomtól.
Én már nem is azért nem akarok bemenni, mert jaj de rossz, hanem mert nem látom értelmét. Nem hiszem, hogy ha eddig nem tudtak segíteni, változtatni, akkor ezek után miért lenne más. Miért legyek bent egy hétig a semmiért. Miért történik ez..?
Hozzá kell tennem, hogy ha Kedves Vilmos nincs velem most is, szerintem, kétszer ilyen rosszabbul lennék, addig sem azzal foglalkozom. Vagyis próbálkozom. Az mindig jól ment.
