Hogy kössünk kompromisszumot? Ez most komoly? Nem is igazán tudom, hogy mire véljem az egész szituációt, vagyis inkább jeleneteket amik ma lejátszódtak... Kikéred magadnak, hogy szükséged van erre meg arra. Aztán mikor kedvesen, megadnám, ledegradáló beszédet tartasz rólam, és a szokásaimról. Értem én, hogy nekem akarsz jót, és vágom mi van... És igen kicsit magamba is szálltam, hogy nem először "szidsz" le a mókázások miatt...

...Csakhogy tudd, nem, nem szeretnék ilyen életet élni, nem akarom mindig ezt csinálni, de ameddig nincsen motivációm, hogy rendes életet éljek, rendes tervekkel, emberekkel, nincs más jó. Nem tudom más jót mondani. Talán Téged...

...Téged? Még most sem tudom, mit higyjek. Mit kéne tennem? Egyáltalán van valami? Lehet valami? Vagyis inkább, én afelé húzok, hogy ne változzon meg semmi, maradjon így minden.

Én így is segíteni fogok, ma megígértem, de kompromisszumot nem kötök.