Valószínű mindenki életében van egy olyan ember, aki valahogyan belelát a gondolataiba és, olyan durva szúrós megjegyzései vannak, ami a lelked mélyéig is behatol és ott van még másnap is. Nem hagy nyugodni, hiszen kattog rajta az agyad... Nem tudom elhinni, hogy hogyan csinálja, de egyszerűen túl átlát mindent. Talán azért mert olyasmi mint én, hasonlítok rá. Nem teljesen, de egy kicsit. És egyszerűen már csak a nézése összetud zavarni, nagyon nagy hatással van rám...Mint most az elmúlt napokban is..

-

A csütörtök estét nem tudom hogyan írhatnám le, én jól éreztem magam, de Zsigmond berosszult tehát hazavitettem...Szmess meglepett, hisz azt mondta nem jön le, de sunyi módon odajött.:) Találkoztam egy régi ismerősömel, de épp, hogy belemerültünk volna a "beszélgetésbe", indulni kellett Kedves Vilmoshoz, hisz másnap korán kelés.

..Na már most abból annyi lett, hogy igen én nyolckor, hazaugrottam a cuccomért, beugrottam a dagadt spanomhoz visszaadni a bérletét, és siettem vissza. Persze ő még herceg létére, punyult. Tehát a sietségem fölös volt, akár otthon is moshattam volna hajat, ahj. Sebaj tóbiás, ne hisztizz.

Lefele a vonaton, nagyon rosszul lettem, rég volt ilyen görcsöm, sőt sajnos, később is folytatódott. Nem hiszem el.. Mostanában megint egyre gyakrabban vannak erősebb görcseim....

Lent most egész jó volt, megnyugtató érzés, egy csónakban feküdni, és nézni ahogy a nap sugarai visszatükrőzödnek a vízen..Tökéletes.

-

Lassan, mennék alszani, de hát megvárom borsókát.