Egy jó medúza, szeptum helyett?:D vagy is..? öö ja
-
Szóval, az a helyzet, hogy írnék én minden nap. De mindig ugyanazt írnám, hogy szar meg fos minden. Ilyenkor is próbálom összeszedni a jó pillanatokat, hogy azért valami pozitívat is mondjak...
Megint voltam schwarzkopfba dolgozni, bár most nem akartam, de fizettek rendesen, így mostmár mindkét oldalon fel vagyok nyírva, és lila a hajam. Tetszik, de úgyis visszanövesztem a másik oldalam. Ez így nem én vagyok..:D De legalább meg lesz az új tetkó, meg a cipőcském. Ha megjönne már a fizuka.
Na ez eddig jó volt.(ennyi?!) De most jöjjön a csupa negatívum.
Egész héten rettenetesen szarul voltam...Mondtam pár embernek, köztük anyámnak is, de csak megjegyzésként, hogy jobban fáj a májam, de nem mentem bele mélyebben. Elkönyveltem annak, hogy sok volt a meló hétvégén, tiszta stressz minden, aztán nem tudok pihenni. Aztán jöttek azok a napok, hogy hazaértem elaludtam-éjszaka keltem, de ez sem érdekelt nagyon, szokásos. Ennek örömére csütörtökön történt egy olyan, amitől rettenetesen megijedtem, nem tudtam felállni, remegtek a kezeim, lábaim. Tényleg be voltam szarva, már mentőt akartak már hívni, meg elvinni ide-oda, de annyira nem érdekelt még így se, volt nekem ezer más dolgom aznap, úgyhogy megvártam míg elmlúlik és bent maradtam. Bár beláttam, hogy pihennem kell, vagy rosszabb lesz, így másnap már aludni akartam, de persze egy rohadt egér nem hagyott békén, a kanapén kelett aludnom, ami nem épp álmaim helye. Undorító... Tehát ezen a hétvégén sem lett jobb az állapotom, mert nem tudtam itthon lenni a köcsög egér miatt, így nem is tudtam rendesen pihenni. Kurva jó, félek mi lesz jövőhéten, hogy fogom bírni, remélem nem lesz semmi baj.
Emelett, most kezdek megint egy kicsit összedőlni lelkileg, de még megpróbálom magamban egy kicsit rendbe rakni a dolgokat mielőtt bármit is írnék, mert félek, hogy meggondolatlanul írnék bármit is... A lényeg, hogy megint kezdek rettegni attól, hogy egyedül maradok, pedig most kurva nagy szükségem lenne valakire. Félek, hogy ez most tényleg nem fog egyedül menni.
Kurvára próbálok megváltozni, teljesen máshogy telnek mostanában a napjaim, de egyáltalán nem vagyok boldog. Szeretnék, próbálom magam tényleg beleélni, de nem hiszem, hogy ez így normális. Nem szabadna ennyire erőltetnem. Valaki sérülni fog, és az nem én leszek... Sajnálom, hogy ilyen vagyok.
