Csak egy kis májbetegség...

Kicsit parásan teltek a napjaim mostanában, az a baj, hogy magamat is agyon stresszelem minden hülyeséggel. Tipikusan olyan vagyok, hogy mindenben a rosszat látom, nem a jót. Pedig gondolom mindenben kéne lenni valami jónak nem?! Csak nekem valahogy nem igazán akar ez működni..Sikerült…

Tudtam, hogy nem kellett volna, azt a buzi pizsit felvennem, nevetséges, hogy ilyen paranoiás vagyok, de ez van. Ki fogom dobni esküszöm. Oké, hogy volt nyugodt éjszakám, de a mai nap után nem hiszem, hogy nyugodt tudnék maradni. Utálom, hogy ilyen közel van, sosem tudhatom mikor…

amiért ilyen vagyok, mi?Nem is hiszem el, hogyan lehetnek az emberek ennyire kapcsolatfüggők. Vagy nem is inkább ez a lényeg, én is tudok ragaszgodó lenni, de ettől függetlenül utálom az embereket, bár azért nem szeretek egyedül lenni. Ja, meg van a saját kis világom, nem igénylem…

Lehet, hogy így nem fogom sokáig bírni, vagy csak valami nagyobb változás kéne, lekötnöma figyelmemet, hogy tudjak aludni. Nem érzem magam biztonságban, félek az álémoktól, pedig tudom, hogy az nema valóság. Annyira rástresszelek az egészre, hogy ha akarnék se tudnék mást…

Szomorú vagyok, mert úgy néz ki még mindig nem tettem magam túl teljesen a történteken. Újra meg újra előjön bennem valamilyen formában, valahogy mindig eszembe jut. Másfél éve, pontosabban tél volt emlékszem és akkor is Lacházán voltam. Akkor álmodtam át újra utoljára. És…

Nem lett nagy a változás, de mivel nem történt semmi drasztikus, ezért finoman fejeztem ki magam. Most elég sajátmagamnak felfogni a történteket.Kicsit hiányzik a pszihinéni, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fogok függeni tőle. Nem a buta tanácsai, észrevételei, bunkó…

Teljesen más minden...Mármint a hozzáállásom. Tényleg próbálok pozitív maradni. Jó hétvégém volt, rengeteg dolog történt körülöttem, és megpróbáltam mindent a saját javamra fordítani. Tanulni mindenki hibájából. Vagy valami olyasmi. Amikor ilyen dolgok történnek a…