amiért ilyen vagyok, mi?
Nem is hiszem el, hogyan lehetnek az emberek ennyire kapcsolatfüggők. Vagy nem is inkább ez a lényeg, én is tudok ragaszgodó lenni, de ettől függetlenül utálom az embereket, bár azért nem szeretek egyedül lenni. Ja, meg van a saját kis világom, nem igénylem az új emberek társaságát, nem is áll szándékomban más társaságot keresni. Igaz néha szar, hogy nincs körülöttem meg az a mennyiség ami egy átlag embernek adott, nem tudok aközött válogatni épp kihez vagy mihez lenne kedvem.
Tegnap mikor elvártad, hogy én is meséljek, kicsit el is szomorodtam, hogy nincs miről. Fájdalmasan hangzik, de tényleg nem történik semmi. Azt nem tagadom, hogy kicsit összeszorult a gyomrom amikor róla kellett volna beszélnem, még mindig nem tudom elhinni...
Faszomat bele az egészbe. Morci lettem, megyek aludni... mi lesz velem?
