Szomorú vagyok, mert úgy néz ki még mindig nem tettem magam túl teljesen a történteken. Újra meg újra előjön bennem valamilyen formában, valahogy mindig eszembe jut. Másfél éve, pontosabban tél volt emlékszem és akkor is Lacházán voltam. Akkor álmodtam át újra utoljára. És most a héten. Szörnyű érzés arra kelni, hogy remegek a félelemtől, és minden olyan élethűnek tűnt. Fájt minden porcikám. Féltem.. Gyűlölöm. Ráadásul a gondolom a sokk hatására rettenes májgörcseim vannak folyamatosan..
Ezt félre téve, és egyéb apróságokat, egész jól telt a hetem, különösképp amikor sétálni voltam a dunaparton, egyedül, az olyan furán jó volt. De tényleg.
