Hát már itt volt az ideje a változásnak, már muszáj volt, hisz történt egy-két dolog. Amúgy is mindenki várta. Nem tudom megtartom-e, de egy ideig pasztell lila fejjel fogok rohangálni. És tetszik is. Szeretlek Schwarzkopf ♥
-
Furcsán érzem magam. Azt kéne mondanom, hogy most jól alakul minden, megvan mindenem, nem lehet egy szavam sem. De úgy érzem, mindezt csak kényszeresen csinálom, hogy jobb legyen. Hogy elhiggyem, hogy jobb. Mert muszáj.
Tényleg boldognak érzem magam, jó érzés, hogy nem vagyok egyedül, de bevallom, már most úgy érzem, sok ez nekem, nem bírom, elég volt, futnék. Szar ember vagyok. Így alszom el minden este. Sajnálom, de ez van. Undorítóan kihasználom most őt. Félek, hogy rettenetesen megfogom bántani, összefogom törni a szívét, és engem még csak nem is fog érdekelni, mert nekem most „jó”. Próbálom elhinni, hogy nekem is az, csak még nem szoktam meg. Jézusom. Tényleg undorító ember vagyok. De most boldog.
Aztán… Szerencsére tényleg minden nap elfoglalom magam, mindig csinálok valamit, vagy egyedül, vagy valakivel, szóval nincs időm agyalni. Ez pozitív. Úgy érzem sikerült egy kicsit helyre ráznom magam, bár még mindig iszonyatosan fos állapotban van a májam. Majdnem minden nap hányok, örülök, ha bennem marad valami, de úgy vettem észre most sikerült egy kicsivel többet ennem. Vagy az is lehet, hogy ezt is csak bebeszélem magamnak, ki tudja.
Szar, hogy semmi jót nem tudok írni… Nem tetszik.
-
♥
