Nem tudom mennyire fog segíteni, hogy megint írkálok, de megpróbálom.
A pszihinénim tökre örült, hogy megint elkezdtem, azt mondta, szerinte jót fog tenni. Én nem tudom. Ezeket a bejegyzéseket, én magamnak írom, nem érdekel ki mit gondol róla.
-
Nem is tudom, hogy gondoltam, hogy ezek után már nem lehet rosszabb. Minden nap rosszabb lesz egy kicsivel..Minden nap tröténik valami olya, ami elront mindent, és már nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Ez már szánalmas. Nem tudom miért történik mindez. Fáj.
Ma pedig olyan beszélgetést folytattam Márkkal, hogy el nem tudom hinni, teljesen fölforgatott bennem mindent, nem tudom mit tegyek, emiatt megint tök bizonytalan vagyok.
Ennyi szar is csak velem történhet meg. EZ NEM NORMÁLIS: SEGÍTSÉG!
nem tudok írni még mindig....nem megy...
