Igen már tudom miért volt ilyen ismerős, hisz ezt kerestem, kell nekem, szükségem van a gondolataira. Többször is olvastam már, és most itt van a kezemben, itt is lesz. Biztos vagyok benne.
-
Nem tudom, hogy az élettől, vagy kitől, de kellene egy pofon. Szükségem lenne rá, hogy helyre hozzam magam, hisz nevetséges amit teszek. Várom, hogy az ölembe hulljon minden amire vágyok, ami kellene. Közben meg ha történne is valami, menekülök. Félek attól, hogy megváltoznak a dolgok, esetleg én is.
Ha most is körülnéznék rendesen, és nem csak a saját érdekeimet nézném, rögtön feltűnne, hogy nem vagyok egyedül... Pedig annak érzem magam. Annak akarom magam érezni.
Nincsen másra szükségem, csak a megszokottra, elutasítok minden újjat. Rettegve menekülök, a gondolattól, hogy ezen Én magam változtassak.
Jégkirálynő mi...? Lehet, ő mondta, én nem tudom...
Lassan minden más lesz... Mások leszünk..
