Elégedett vagyok. Elégedett vagyok azzal ami most van. Bármennyit nyavajgok, hogy mim nincs vagy mit nem csinálok, észre sem veszem, a jót. Nem látom, ami van. Vagy csak félek látni. nem merem magamnak bevallani, hogy így most jó, mert félek, hogy nem marad igy.
-
Mostanában minden nap alátámasztotta valaki, hogy még mindig olyan vagyok mint régen. Ez számomra tökéletes, nem is szeretnék változni. Szeretek ilyen lenni. Szeretek bunkó tapló lenni, és nem érdekel, kinek tetszik vagy nem. Az sem érdekel kit bántok meg, vagy kinek okozok fájdalmat. Felőlem bárki kiöntheti a lelkét nekem, mekkora kcsg vagyok, és miért nem tudok egy kicsit érezni. Azért nem, mert nem érdekel a kibsztt hisztitek, nem érdekelnek a problémáitok. Nekem így könnyebb. Hogy inenntől kezdve, ki hogy viszonyul hozzám az már az egyéni szoc problémája. Mindig is ilyen voltam, nem értem ez miért olyan meglepő újdonság.
Akikre nekem szükség van azok így is igénylik a társaságom. Mellesleg megjegyezném, ha ők degradálnak le a viselkedésem miatt, azt még megértem, rajtuk kivűl, belefosok a véleményetekbe.
-
És ismételten muszáj, mert ez számomra örök.
