Irigy vagyok...
Irigy vagyok másokra, mert olyan könnyen megy minden, könnyen lesznek boldogok. Könnyen szeretnek, és minden olyan egyszerűnek tűnik.. Ameddig én senyvedek a saját kis elbsztt világomban, próbálom leküzdeni azokat a hibákat, amelyek a múltban ragadtak rám, másnak ez csak egy csettintés.
Nem tudom kiverni a fejemből, hogy mindig valaki hozzá vágja a fejemhez, mennyire nyomorult vagyok érzelmi szinten. Ez így van. Magamtól is félek, nem hogy az érzéseimtől. Még mindig élénken él bennem, az összes emlék, nem tudom feledni egyetlen egy pillanatát sem, emiatt vagyok ilyen. Lehetetlen belegondolnom, milyen nehéz volt idáig is eljutnom. Kurva nehéz valaki szemébe úgy belenézni, hogy százszázalékosan megbízhatok benne, pedigtudom hogy így van. Ez nekem a legszarabb. Hisz én mindent megteszek, hogy jó legyen.
Irigy vagyok mások könnyelműségére...
