már most hiányzik. én tényleg akartam.
-
huha, ha ez így folytatódik, hamar falnak fogok menni. el sem kezfőfött a nyár, már most azon gondolkodom, hogy elegem van.
nem hiszem el, hogy egy nap el lehet rontani a kedvem, minden lehetséges dologgal. végre azt vártam, hogy zsgmonddal töltsem, minden szabad percem, menjünk végre nyaralani, de nem, nem láthatom 3 hétig. kevésenek tűnik, de még csak két nap telt el, és kezdek megőrülni, hogy mennyi szar történik vele, és én meg mondjuk épp azon töröm magam, hogy jobban legyek, és ne kelljen bemennem. mert nem fogok. eldöntöttem.
nem szeretnék bepunnyadni, menni szeretnék, villággá, minden nap, csak előre, megnézni egy csomó helyet, fényképezni, jól érezni magam. a májam nélkül.
EZ MEGINT OLYAN DEPRESSZIÓS, NYÁVOGOS LETT.
