Vasárnapi ihaj-csuha, avagy hogyan ne tanuljunk a turizmus bukás elleni merényletre.
-
Régen volt húdekedvem, bár ez ahoz is fűzhető, hogy ilyenkor minden más érdekesebb. Hirtelen fontosabb áthúzni az ágyam, vagy a csincsillákat versenyeztetni egy rohadt almadarabért. Igaz, ezeket akkor is csinálom, ha nincs tanulni valóm..:D
Tényleg. Nem is értem miért nem ezzel kezdtem. Végre sikerült elintéznem, ezt a kirándulásos dolgot, azt hittem végre nyugtom lesz, erre hála az én imádott pletykás (istenem de fejbe tudnám rugni ilyenkor...) "barátnőmnek" Kálmánkához is eljutott a dolog, aki elővéve a nagy egoját, rámírt (faszom) hogy ő HALLOTTA, hogy MIATTA nem megyek, és hogy én eddig mindenkit le akartam róla beszélni..?! Hogyne! Rohadtul fel tud húzni, hogy ez a nő hall valamit, és tovább adja rögtön úgy ahogy ő szeretné. Nem is az a lényeg, hogy hónapok óta próbálom lebeszélni a saját osztályfőnökömet, hogy balhét csináljon, mert már leszarom, nem is érdekel a buzi feje, de neeeeem, én ki akarom őt rugatni.
Tudod mit? Örülj a buzi fejednek, hogy elintéztem, hogy mehetsz, az ÉN osztálykirándulásomra, aztán meg főképp annak, hogy én nem megyek (sajnálom, hogy nem sikerül találkoznunk...:(((( :D)
Lehet, hogy nagydobra verem, meg hisztis vagyok, de basszus ezt kell hallgatnom hónapok óta, már vége lehetne.
