Lassan telik az idő, de tényleg. Sivár kis életemben, nem is tudom miért,sőt oktalanul várom, hogy legyen változás. Felemészt a tudat, hogy tudom, még egy ideig a közelemben lesz. Mert sajnálatos módón, az én hibámból, részese lett nekem. Pedig nem akartam. Azóta küzdök, hogy lekaparjam magamról, mintha csak valami élősködő lenne. Mert az is. Számomra csak egy rohadt kis rovargeci.
-
Tegnap rengeteget gondolkodtam, hogy így akarok-e élni, hogy mik a terveim... Rájöttem, hogy nincs egyetlen olyan dolog sem, amit most másképp csinálnék. Motivációm sincs rá. Ötletem sincs a jövőre tekintően, tehát azt sem mondhatnám, hogy majd pár év múlva. Pedig valószínű, úgy lesz... egy-két év, és a fele "baráti" körömet elvesztem, elmennek, itthagynak. Lehet egy kicsit negatívan állok hozzá, de ez így van, nincs mit rajta szépíteni. Nekik megvan az álmuk, tudják merre tovább. És én? Nem én nem... Egyenlőre semmi érdekfeszítő életképet nem látok magamelőtt. Igazából én vagyok a senki. Egy Senki vagyok..
.. Őszintén? Szeretem a kis Senki jelenlegi helyzetét.
