Most épp a lila haj a menő.
-
Nehéz összeszednem a gondolataimat, hát megint csalódtam magamban. Csalódtam mert, ismét belebeszéltem a fejembe egy olyan helyzetet, ami sosem lehetne igaz. Lehet, csak számomra nem. Nem is értem, miért akartam elrontani azt az idili állapotot amiben benne éldegélek immáron lassan három éve. Büszke lehetnék rá, hogy az a fajta lány vagyok a szemében akire bármikor számíthat. Szerinte. Szerintem nem, de ő így látja. Kicsit naívan áll hozzám még mindig.. Nagyon jól esik, hogy sokszor tudatosítja bennem; vigyáz rám... Ameddig nem tette, észre sem vettem, hogy van miért..
...Remélem ma látta a szememben, hogy félek, mert most bármikor elveszíthetem...
-
Mellesleg nagyon rég írtam Rólad. Rólad akire semmi nem vonatkozik pl. az előző bejegyzésemből. Be kell valjam, nehéz lenne nélküled. Nehéz lenne túl élni ezeket a szürke, magányos hétköznapokat. Tudom, hogy bármikor számíthatok rád, imádom, ahogy aggódsz de nem mutatod ki. Érzem, hogy ha egy kicsit is, de én is fontos vagyok neked. Vagyis remélem. Érdekel mi van veled, szeretem hallgatni ahogy mesélsz, szeretem ahogy megölelsz, és beletúrsz a hajamba, akármi történhet mégis számomra az a legfontosabb, hogy boldog legyél. Számomra Te vagy a legfontosabb..Nem tudom, hogy alakult ki ez a kötődés, ezt más nem is értheti. A saját kis világunkban élünk. És én szeretem ezt a világot. Lehet, hogy nem felhőtlen mindig a kapcsolatunk, és van hogy gyűlöllek, és te is engem, de akkor sem tudok anélkül eltölteni egy napot, hogy ne gondoljak arra, mennyire Szeretlek és fontos vagy nekem.Te vagy a legjobb barátom. Vagy valami olyasmi. ♥
Azért írtam le, mert amugy nem mondanám, de te ezt is tudod...
