Tesók..:)
-
Lassacskán, elfolynak a napjaim, egymás után, észre sem veszem, hogy másnap van. Kezdek megint abba a stádiumba kerülni, hogy már a saját véleményemre sem vagyok kíváncsi, csak fetrengek, és azt sem akarom, hogy wcre kelljen menni. Utálom ezeket a korszakokat, mindig azon gondolkodom, miért vagyok ilyen meg olyan. Tökéletesen belekerülök abba a hibába, hogy önmagamnak generálom a problémákat, és bebeszélem magamnak a sok hülyeséget. Eközben meg tudom a feléről, hogy nem igaz, de jelen esetben annak vélem.
..Tipikusan ide tartozik, hogy a legjobban azért borulok ki, mert nem azoktól az emberektől kapok segítséget akitől én elvárnám. Ezért akiktől kapok, nem érdekelnek. Tudom, hogy ez egy szemét dolog, de hát, kérlek, mikor érdekelt ez engem. Ilyenkor még az sem érdekel, ha kúsznak-másznak előttem. Ilyenkor tényleg szeretek egyedül lenni, kivéve, ha egy-két emberre számítok. De azok az emberek már nincsenek. Egyedül maradtam, tudom. Csak reménykedem.
-
Ezen a hétvégén, igaz, közrejátszik az éppen tartó átmeneti magamba zuhanásom, de szörnyen rosszul éreztem magam kint, kiborultam, elvonulva szidtam az összes eszembe jutó embert, akit a vadászathoz kapcsolhatnék. Kezdem megutálni az egészet, hogy kint kell punnyadnom, ami persze nem kötelező, de az oviba se volt kötelező megenni a spenótot, még is mindenki megette...
Menekülnék a saját világom, igazságom elől, de nem tudom merre menjek, hová tartsak, és kezdek kicsit elbizonytalanodni..
-
Nagyon megszerettem.
