..Sok tét nélküli kedvesség, nekem ez sose ment, én nem vagyok kedves (csak néha blöffölök)..
Egyébként egyik régi képemen sem ismerek magamra, ez tök durva. Nem is én vagyok.
-
Érthetetlen nekem a személyisége. Nem tudom megfejteni. Lehet talán, azért nem mert, bennem van, hogy ne. Nem is akarom igazán... Ezért a sok csodálkozás, ezért nem értem őt. Tök nehéz nekem ez az egész. Nem tudom mi lesz vele, ha ez így marad, oda megy ahova elsőnap akartam küldeni. Nem kaphat polcot, nem-nem..
Ezek mellett, persze eltörpülnek az ismét előtörő rosszulléteim. Nem nagyon mondom senkinek, vagy igazából lerázok mindnekit, egy fáj a fejem-szédülök-szar kedvem van dumával. Pedig tudom, hogy ez most megint komoly, hisz megint ugynazok a tünetek. De nem akarom, hogy érdekeljen, már olyan jól hozzászoktam, utálom amikor ilyen lesz. Utálom a májamat. Utálom, hogy tönkre teszi az életem.
Túl egy hangú vagyok mostanában...
