Jelen pillanatban semmi pozítivat nem tudok mondani... Rájöttem, hogy amiért ilyen vagyok, annak a legfőbb oka, amiért ilyen vagyok.
Nem tudom, hogy miért, vagy csak ma érzem magam ilyen nagyon magányosnak, de ez így is marad egy ideig az biztos... Talán az a baj, hogy nem teszek érte semmit. Nem is hiszem, hogy magányos vagyok, nem kell nekem egy bizonyos ember sem, hanem csak az érzés, hogy számíthatok valakire...Ma egésznap azon gondolkodtam, hogy egyedül vagyok. Nincs senkim. Senki olyan nincs az életemben, akire úgy tekinthetnék, hogy tudom, bármit megtenne értem ill. fordítva.
Túlságosan is elvagyok a saját világomban, nem is foglalkozok a gondolattal, hogy ennek máshogy kéne lenni. Monoton napjaim vannak, minden nap ugyanaz a megszokott, jónak mondott változatlanság.
